Ezt az irast azert teszem kozze, hogy segitsegere lehessen azoknak, aki gyerekekkel keszulnek kulfoldre utazni, es celjaik kozt a gyerekek idegen nyelv tanulasa is szerepel.
Negy gyermekunk kozul ketto mar tanult angolt az altalanos iskola 3. osztalyaban, de az ott szerzett tudas gyakorlatilag hasznavehetetlennek bizonyult. Egy evi kinttartozkodas utan ma mar elmondhatjuk, hogy "beindult" a gyerekek angolja es a megszokott kornyezetukben mar merik is hasznalni azt. Persze, ez meg kozel sem a magabiztos es tokeletes nyelvhasznalat, de most mar legalabb nem tunik remenytelennek a helyzet... Uj-Zelandon eloszor Aucklandban telepedtunk le. Az iskolaban a gyerekeknek minden nap egy ora ESOL-juk volt/van (meg a mai napig is minden nap van ESOL) , majd delutan 3-ig reszt vettek/vesznek a tanitason a sajat osztalyaikban. A delelotti egy ora ESOL-ban altalaban az olvasas es szokincsfejleszto tarsasjatekok jatszottak a fo szerepet. Aucklandban nem volt jellemzo a mi kornyekunkre az, amit otthon Magyarorszagon megszoktunk. Iskola utan a szomszed gyerekek nem bicajoztak együtt az utcan, nem volt kozos "bandazas,” iskolai szunetekben nem hivtak egymast jatszani az osztalytarsak. Ez meglepett minket. Az egyik kis szomszed utcaban lakott egy 7-8 eves kisfiu az anyukajaval. Szinte nap mint nap elmentunk egymas mellett az utcan, de semmi nem tortent egeszen addig, amig a mi gyerekeink egy honap elmultaval be nem allitottak hozzajuk, hogy kihivják a kisfiut "deszkazni" a haz ele. O persze azonnal igent mondott, es ettol kezdve napi szinten ment az osszejaras. Sot, egeszen odaig eljutottunk, hogy a kisfiu tobbszor nalunk is aludt, mert az anyukaja gyakran ejszaka (is) dolgozott, es ilyenkor nem tudta hova tenni a gyerkocot. Miert ne? Persze hogy johet! Mivel a gyerekeim nem tudtak angolul egyaltalan, sajnos a kisfiu sem beszelt sokat, hiszen tudta, hogy ugysem ertik amit mond. Korulbelul ot honapig ment igy az egyutt jatszas, es annak ellenere, hogy nem beszeltek egymas nyelvet, jol elvoltak, de az angoljuk nem gyarapodott (csak a szomszed kisfiu magyarja:)). Ot honap elteltevel,- amikor mar latszott a kolkokon, hogy "feszengenek" a nyelvismeret hianya miatt,- ugy dontottunk, hogy elkoltozunk ebbol az ingerszegeny kornyezetbol egy „porgosebb” kornyekre. Nem lattuk semmi elonyet annak, hogy egy szamunkra"elszigetelt" reszen lakjunk a gyerekekkel. Eloszor varoson belul probalkoztunk, am mikor az ugynokok megtudtak, hogy hanyan vagyunk, akkor mar be is zarult szamunkra a kor, mert kozoltek, hogy nincs nekunk valo lakas, legfeljebb olyan, ami hat szobas. Ezzel pedig nekunk tobb bajunk is volt, hiszen draga a berleti dija, a fenntartasa es a kifutese. (A harom szobas lakasunkat is csak iszonyatos penzek aran tudjuk 23 fok korul tartani).
Ezutan elkezdtunk korulnezni a varoson kivul is. Kineztünk egy hazat a Trdae Me-n, ami Hamiltonban volt. A tulajjal meg is beszeltuk a talalkozot, es elmentuk hazat nezni. Nem akartunk mindjart hatan rarontani a tulajdonosra, ezert a harom nagyobb kolkot a kozeli jatszoteren hagytuk, es a legkisebbikkel harmasban vagtunk bele. Mint kiderult, ez a haz egy zart lako komplexumban volt/van (szaz haz kulonbozo kommunitis lehetosegekkel), aminek nagyon megorultunk, hiszen nagyobb biztonsagot nyujt a gyerekek szamara, es vegre vannak szomszedok is, szinten gyerekekkel. A tulaj megmutatta a hazat, ami szamunkra minden szempontbol tokeletes volt. Uj epitesu, harom szoba nappalis, dupla garazs, heat-pump, es az osszes konyhai gep hutovel egyutt, sot meg a moso- es szaritogep is benne van a rentben. Csipkedtuk egymast Ilappal, hogy jo lenne megemliteni a valos csaladi letszamot. Elkezdtunk habogni, hogy hat mi tulajdonkeppen csak a fel csapat vagyunk, es hogy nem baj-e, hogy hatan koltoznenk ide, mert ugye 4 gyerek van, de aldott jo kolkok, tehat semmi ok az aggodalomra:)) A tulaj felhuzta a szemoldoket (nem ertve az aggodalmunkat), majd gratulalt, es kozolte, hogy neki is negy gyereke van. Igy aztan azon nyomban megtettuk az elso lepest, es ket het mulva mar be is koltoztunk az uj otthonunkba.
Ez januarban, az iskolaszunet idejen tortent. Azota is itt elunk, es orszagon belul nem valoszinu, hogy koltozni fogunk. Ez itt szinte minden szempontbol megfelel arra az idore, amig maradunk. Itt aztan reggel kilenctol este kilencig vircsaftolhatnak a gyerekek a haz elott. Gordeszkazas, bicajozas, gumiasztalon ugralas, fogocskazas es minden, ami belefer. Auto forgalom nincs, a kulso kapu allandoan zarva van, igy a kalandvagyoknak is nehezkes a kijutas, az illetekteleneknek meg a bejutas.
Ilappal neha mar rendesen unatkoztunk, mert nincsenek a lakasban a gyerekek, es tul nyugi van. (Ekkor indult be a "kenyersutes otthon projekt":)) Na, de most egy kicsit elkanyarodtam... Szoval a lenyeg az, hogy a nepes szomszedsag okan januartol a gyerekeink egesz nap angol kozegben vannak. 9-tol 3-ig suli, majd 3-tol estig vagy valamelyik szomszed gyerek van itt, vagy Ok vannak valamelyik szomszednal, vagy mindketto:) vagy kint vannak a haz elott. Ez sokat lenditett a dolgon, hiszen januarig szinte nulla volt az angol nyelvtudasuk. Amit magukra szedtek, azt januártol idaig (augusztus) szedtek fel, de ez nagyon intenziven tortent. Persze a beszedjuk meg most is tele van nyelvtani hibakkal, sok helyzetben meg most sem tudjak magukat kifejezni, es irni sem tudnak meg angolul, de most mar erezheto a mindennapos fejlodes. Tobb olyan szomszedunk is van, aki csak ket evre jott ide lakni valamelyik azsiai orszagbol, hogy a gyerekeit itt tanittassa angolul. Apuci otthon marad, es onnan sponzoralja az itt elo csaladjat. Ket ev elteltevel hazamennek, es otthon folytatjak az angol tanulast. Szerintuk (is) harom ev lenne az idealis ido az iras, olvasas, beszed elsajatitasara, de ok anyagi (meg gondolom lelki) helyzetuk miatt nem tudjak vallalni azt, hogy ilyen sokaig maradjanak, ugyanis gyermekeik International Student-kent tanulnak az iskolaban, ami eves tobb millio Ft-nak felel meg. Es ez csak az iskola... Meg szerintem nem tul jo, ha hosszu evekig kulon elnek a szulok. De ez csak az en velemenyem. Azt szeretnem tehat hangsulyozni, hogy senki sem gondolhatja, hogy a gyerekek pikk-pakk felszedik az angolt. Mi is kaptunk ilyen infokat, hogy a gyerekek harom honap alatt megtanulnak majd, sitty-sutty felszedik a nyelvet stb. Mi meg itt nem talalkoztunk olyan bevandorloval, vagy itt elo nem helyivel, aki azt mondta volna, hogy par honap eleg erre. Az elso egy ev nagyon nehez a gyerekek szamara. Sokszor eleguk lesz abbol, hogy nem tudjak magukat kifejezni, es nem tudnak kapcsolatot teremteni a suliban masokkal. A mieink emiattt a mai napig hazavagynak. Szerintem kicsit keson vagtunk bele, ami az eletkorokat illeti.
Persze, nem szabad figyelmen kívul hagyni azt sem, hogy a gyerekek kapcsolatteremto kepessege korantsem egyforma. A mi lanyunk pl. gatlastalanul hasznalta a metakommunikacio minden eszkozet, es O sajatitotta el leghamarabb a legelemibb angol nyelvi fordulatokat. Ma mar ott tart, hogy azon kaptuk rajta, hogy angolul beszelt almaban...A fiaink viszont nem merik hasznalni a meglevo nyelvtudast, csak a megszokott kornyezetben. A legkisebb 3,5 evesen par kifejezest potyog csak angolul, azt is a baratitol tanulta. Igaz, az ovit csak par honapja kezdtuk, de csak 4 napot megy a heten es akkor is csak par orat. Szoval ott nem igen fog megatnulni.
Osszesegeben most mar elmondhatjuk, hogy a mi gyerekeink a nehezen tul vannak, folyamatos az angoljuk, de messze nem tokeletes meg. Nagy koszonet a nepes es kedves szomszedsagnak, na meg a kozos jatekra kivaloan alkalmas kornyezetnek. Ha nem koltoztunk volna el abbol a gyerekek szamara ingerszegeny kornyezetbol, akkor nagy valoszinuseggel, meg itt sem tartana az angoljuk.
A http://aranyfa.hu/ oldalon alul bal oldalon talalhato a hirlevel archivum. Azok kozott van egy erdekes, aminek a cime: Hiedelmek es teveszmek a kisgyerekek idegennyelvtanulasa korul
Itt tartottunk masfel ev utan:)
Aki azt hiszi, hogy par honap alatt megtanul angolul, elotte olvassa el ezt (persze, ha el tudja...)
