Sunday, November 9, 2008

Zelandiarol irtak...

Osszegyujtottem par tortenetet olyan emberektol, akik megjartak Zelandiat vagy jelenleg is itt elnek. Igazabol azert kerulnek fel a blogra, hogy ezek a kulonbozo tortenetek valamilyen kepet alakitsanak ki bennetek, hogy hogyan is tortenik az uj elet kezdete. Itt minden eset maskeppen kezdodik es maskeppen vegzodik. A tortenetek kozul nem valogatunk, nem modositunk rajtuk, nem irjuk at oket. Amiket itt olvashattok, az egy az egyben az illeto "tollabol" valo es a sajat szemelyes tapasztalatan alapul. Nagyon megtisztelnek azzal, hogy megosztjak sajat - esetekben maganjellegu informaciokkal teli - torteneteiket a blogra tevedokkel.:)
Ezert, a megjegyzeseket -, az eddig megszokottol elteroen, - csak ellenorzesuk utan teszuk kozze.

Zeusz irta...

(2008.11.10.)

„Tehát az egész úgy kezdődött, hogy az egyik legjobb barátom nővére és a pasija kitalálta hogy elegük van Magyarországból sőt egész Európából, ezért kitelepülnek Zélandra. Ez volt négy éve. Három évvel ezelőtt szólt a barátom, hogy ki akar menni meglátogatni a nővérét, nem megyünk-e mi is velük. Viszonylag rövid vajúdást követően eldöntöttük a nejemmel, hogy megyünk. Mivel a gyerekeket nem akartuk kitenni egy ilyen komoly túrának ( a lányom 14 a fiam pedig csak 6 éves volt), ezért csak ketten jöttünk és csak 3 hetet töltöttünk itt a Déli szigeten és vendéglátóinknak hála, alaposan körbejártuk az egészet, és akkor már úgy mentünk haza, hogy ez az a hely, ahol el tudnánk képzelni az öregkorunkat - illetve azt szeretnénk , ha a gyerekeink ilyen környezetben nőhetnének fel.
Miért pont Új Zéland? Minket a természet szépsége és az emberek hihetetlen kedvessége, segítőkészsége fogott meg. Úgy gondoltuk, miután már Európát alaposan bejártuk, hogy ott semmiképen sem akarnánk élni, hiszen az egész már nem sokkal jobb mint Magyarország. Tehát maradt Zéland , ami mindkettőnknek nagyon tetszett................remélem nem fogjuk megbánni!
Mostcsak a fiam van most velünk, a lányom (17 éves) otthon maradt mert még tanul és szerelmes, 2 év múlva akarnak kijönni a pasijával. A fiam (9 éves) nagyon élvezi az ittlétet, már az első héten elvittük napközibe ( amíg nincs melónk, addig suliba nem járhat) és már az első napon alig tudtuk hazarángatni!:-D Nagyon tetszik neki hogy mindeki kedves vele, és lesik minden kívánságát a nevelők és a gyerekek egyaránt. A nyelvtudás hiánya nem zavarja nagyon, sokkal könnyebben vette az egészet mint gondoltuk. Ráadásul 2-3 hónap múlva már ilyen problémái se lesznek. Mivel mi nagyon komolyan gondoltuk a kitelepülést, elkezdtük eladni az ingó és ingatlan vagyonunkat ,de mivel a mostani hazai gazdasági helyzet olyan amilyen, sajnos még nem sikerült mindenünktől megválni. Mivel az megjósolhatatlan volt, hogy mennyi idő alatt sikerülhet mindent eladni, összepakoltunk és jöttünk. Mivel mi turista vízummal érkeztünk, semmiféle papírt, bizonyítványt nem hoztunk magunkkal, ezeket a család postán küldte utánunk ,majd miután megérkeztek Wellingtonban fordítattuk le ( 50 NZD/ oldal).

3 éve az EVA Air-rel utaztunk, a Vista intézte a jegyeket, minden korrekt volt, mindenkinek ajánlom! A mostanit viszont senkinek sem!! Két hónapja jöttem ki és volt egy kis kalandom a repjeggyel. Brisbane-ben akartam átszállni a Christchurchi Air NZ-os gépre, amikor a felszállásnál kivettek a sorból ( véginéztem ahogy elmegy a gép) mert a visszafelé úton nem látták a foglalásomat a saját rendszerükben (pedig megvolt), mindezt persze tök normálian, segítőkészen. A haveromnak az útlevelébe beütöttek egy ausztrál tranzit vízumot, nekem még azt sem, majd ezek után kiengedtek bennünket a városba ahol bérelhettünk egy szobát ami addigra már nagyon jól esett. Gondolkodtunk is rajta hogy ott maradunk, ha már ilyen könnyen bejutottunk!:-D

Másnapra, miután újra átküldettem a foglalást már simán feltudtam szállni. Persze belépéskor majdnem esküt kellett tennem hogy elfogok menni!!:-D

Sajnos én is és a nejemék is kétszer indultak el ( hála Péli úrnak) ,ez azért az indulás mindenkit megviselt (hiszen a szüleinktől és a közeli barátoktól ,a kutyánktól, macskáktól, szomszédoktól, munkatársaktól kellett elbúcsúznunk, úgy, hogy senki nem tudta, mikor láthatjuk őket legközelebb. Tehát a kétszeri búcsúzás nagyon nehéz volt). Amikor a feleségem és a gyerek, miután már mindekitől könnyes búcsút vett, elindul a bécsi reptérre, majd ott kiderül hogy a jegyük nincs kifizetve. Miután felhívják az emberünket 2 óra ügyintézés után kiderült, hogy aznap már nem tudnak elindulni. Miután hazaindulnak, útközben telefonál emberünk, hogy másnapra van jegy. Másnap újból nekifutnak és úgy tűnik minden ok, tart ez egészen Aucklandig, ahol is kiderül hogy Auckland-Dunedin jegyük nincs kifizetve. Újabb telefonok ( nem kevés pénzért ) majd miután a Péli nem tud mit tenni, a nejem vesz két jegyet Chrischuchig, mert Dunedini gépre már nincs hely, én pedig vágtázok fel eléjük Dunedinből ( 380 km), ez oda-vissza 9 órás út és nem kevés benzin. Miután végre összeszedem a családot és hazaérünk , felhívom ezt a kedves embert, mire ő sűrű elnézések között megnyugtat hogy természetesen ez az ő hibája és természetesen kifizeti nekem a két jegy ill. az üzemanyag árát..........no ennek most már egy hónapja de még mindíg nem kaptam egy vasat sem.

No, tehát dióhéjjban ennyi az indulásról. Csak azoknak javaslom, hogy tőle vegyenek jegyet, akik szeretik a kihívásokat és a váratlan helyzeteket és kifejezetten imádják amikor két nap repülés után, hulla farádtan ott maradnak egy ismeretlen repülőtéren.

A barátommal Chrischurchbe érkeztünk. Ez nem volt különösebben nagy történet túl azon, hogy minden bőröndünket szétpakolták. Mi minden pénzünket kézpénzben hoztuk, ezt egy kicsit furcsállták, de nem volt belőle gond. A feleségemék Aucklandra érkeztek, őket azért gyóntatták egy negyed órát, de végül ők is viszonylag simán bejutottak.

Itt egy kis kitérő következik, azért hogy teljesen tárgyilagos legyen a beszámoló, tehát én a barátommal érkeztem, aki szintén felszámolta otthon mindenét, majd az érkezést után egy hónappal azt mondta, hogy neki ez nem tetszik, és visszament. Tehát Zéland se jön be mindenkinek, ha valaki kijön, és itt is akar maradni, annak nagyon keményen el kell határoznia magát.

Mi egyébként két ok miatt jöttünk külön a feleségemmel. Az egyik ok, hogy úgy szerettük volna megoldani, hogy mire jönnek, már a kibérelt, berendezett házba érkezzenek, illetve mert még voltak otthon függő eladásaink.

A lakásbérléssel kapcsolatosan az a véleményem, hogy a lakások drágák és nagyrészt öregek, hidegek. A bérlés nekünk nem ment könnyen mert nem volt semmiféle Új Zélandi múltunk és itt még a lakásbérléshez is referencia kell. Végül ezt úgy sikerült megoldanunk, hogy kifizettem 6 hónapot előre, így már nem is volt annyira fontos a referencia (360 NZ$/ hét). Az igazsághoz tartozik, hogy egy új házat sikerült találnunk, ezért érthető volt a tulaj aggodalma. Kínálat: rengeteg ház van kiadó, de nagyon kevés az, ami európai szemmel is elfogadható. Egészen egyszerűen a házak nincsenek felkészítve a hidegre, a fűtés megoldatlan, pedig Dunedin hideg és szeles. Vagy fával fűtesz, vagy a légkondival,ami azért megnyomja a villanyszámlát. A megoldás a fűthető lepedő lett, most a hálókban azt használjuk és csak a nappaliban használjuk a klímát. Ez azt jelenti, hogy nappali tényleg betölti itt a funkcióját, a hálóba csak aludni megyünk.

Benyomásaim: Az emberek fantasztikusak, két hónap után csak jó tapasztalataim vannak, mindenki kedves és segítőkész.

Új Zéland, mint ország csodálatos!!!!!

Az élet szerintem olcsóbb és sokkal egyszerűbb, mint otthon. A hivatalokban mindig mindenki segít, és látszik rajtuk, hogy azért vannak ott, hogy segítsenek megoldani a problémádat, és meg is oldják. Mosolyogva, türelmesen, hibátlanul, azonnal!!

Christchurch-ben, a megérkezésünk után két órával, boldog tulajdonosai lettünk egy 2000-es évjáratú Pajeronak 3.5 benzines, 72.000km-el ( origin km, nem tekergetett mint otthon:-DD) Mivel a vásárlást este 17.30-kor ejtettük meg ,aznap már nem tudtunk beleülni a kocsiba ( oda is taxival mentünk a reptérről) ezért a tulaj elvitt bennünket egy szállodába ( előtte letelefonálta) majd reggel, mikor mindent elrendezett a kocsival kapcsolatban, 10 órakor begördült a szálloda elé és átvettük a kocsit. Iszonyatosan korrekt és gyors ügyintézés volt!! Biztosítás kötés: a fenti autóra az éves casco és kötelező 700 NZ$, európai jogosítvánnyal. Szerintem vicc hogy milyen olcsó, ja és mindez telefonon történt, úgy hogy a biztosító meg se nézte a kocsit!!

Miután a fenti paripával gurultunk vagy 3000km-t, rájöttünk, hogy a fogyasztása miatt ( min 16l/ 100km) anyagi romlásba fog bennünket taszítani, ezért lázasan keresni kezdtünk valami diesel autót (ez itt nem könnyű).A diesel után egyébkent külön adót kell fizetni, megtett km után pár centet, ez az autó típusától függ, de jelentéktelen összeg. Rövid idő múlva találtunk egy másik Mitsut, ami ugyan 2 évvel idősebb de csak 108.000 km van benne. Gondoltuk hogy elmegyünk megnézni, mivel csak pár km-re volt egy kereskedésben és majd később veszünk valami ilyesmit. A lényeg, hogy miután megnéztük, gyorsan el is cseréltük a két kocsit és délután már az új autóval mentünk haza, természetesen érvényes műszakival , biztosítással, garanciával, stb.

Hát ilyen bonyolult történet Új Zélandon a kocsi vásárlás!!:-DDDDD

A nyelvtudás nagyon-nagyon kell, bármilyen jó a szakmád. Ez az első. Nálunk a feleségemnek van középfokúja, de úgy érzi, újra kell tanulnia, olyan az itteni akcentus. Az első napokban kétségbe volt esve, egy szót sem értett. Nekem semmi angolom nincs, csak két jó szakmám. Ha valaki így jön ki, bele kell számolnia a költségekbe a nyelviskolát .Muszáj! Ahhoz valami isteni szerencse kell, hogy találj olyan munkaadót, aki elfogad angol nélkül. Épp elég problémának az, hogy nincs munkavállalásid (work permit), ahhoz is idő kell, amíg olyan céget találsz, aki felvesz anélkül és ad Job Offert, hogy hivatalosan tudj munkát vállalni.

Szóval, nálunk a feleségemnek van angolja,nekem meg szakmám. A nejem adminisztratív munkakörben dolgozott, van referenciája, tapasztalata, ez mégis olyan munkakör, amihez nem elég az általános angol. Hétköznap kiváló, ehhez a munkakörhöz mégis kevés.

Nekem "tele" jogsim van, ami itt nagyon keresett, valamint autószerelő, az szintén. Angol nélkül viszont nem tudod ezeket sem használni.

Az első egy hónapunk azzal telt hogy, berendezkedjünk és kipihenjük az út fáradalmait, tehát még csak most, egy hónapja foglalkozunk az álláskereséssel, olvassuk a hirdetéseket, pályázgatunk egyenlőre még különösebb siker nélkül. Több esetben éreztük, hogy valójában az a probléma, hogy nincs meg a work permitünk, egyébként megfelelnénk. Tehát úgy néz ki,ki kell várnunk azt a munkáltatót, aki hajlandó végigcsinálni velünk a procedúrát. Egyébként ugyanezen okból azt gondolom, arra a hirdetésre nem is érdemes jelentkezni, amelyiket munkaközvetítőn keresztül hirdetnek, de mint mondtam, csak pár hete keresgélünk, lehet, hogy később változnak a dolgok.

Mi mindenből úgy vásároltunk be, hogy lehetőleg pár évig ne kelljen semmit kicserélnünk mert nem tetszik vagy mert elromlik. Nagyon függ továbbá attól is, hogy a ház amit sikerül kibérelni mennyire felszerelt ( a mienk a konyhai gépek ill. a mosógép kivételével üres volt) és hogy kinek milyenek az elvárásai, igényei. Egyébként minden berendezési tárgy ( tv, ágy, mikro stb) olcsóbb, mint otthon és ami még érdekes hogy minden nagyobb üzletben még az akciós árukból is lehet alkudni, nem is keveset, persze ezért több és komolyabb értékű árut kell vásárolni.

(példa: De Longhi presszógép ára 1990Nz$, akciós ár 999Nz$, megvéve 800Nz$, Panasonic Viera 42" plazma dvd-vel, házimozival tv állvánnyal, alku után megvéve 2300Nz$). Természetesen minden új, 2 év garival. Nyilván ennél sokkal olcsóbban is meglehet ezeket venni, ha valaki nem ragaszkodik az újhoz.

Más: körülbelül már két órája laktunk az új házunkban épp a bútorokat szereltük össze, amikor bekopogtatott egy fiatalember és tört angolsággal érdeklődött a pontos címünk után ( a trademe-n vett vmit a szomszédunkban, de ők nem voltak otthon) és mivel én éppen telefonon beszéltem a nejemmel magyarul a fiatalember ezt meghallotta és a következőt mondta: vazze, ezt nem hiszem el ti is magyarok vagytok? A srác előttünk két hete érkezett Dunedinbe, azóta is összejárunk!! Ilyen kicsi a világ!!

A vezetékes telefon, ha vezetékest hívsz, ingyen van. A víz ingyen van. A telefonálás haza Magyarországra Easycall-on keresztül vezetékest 0.05 Nz$/ perc, mobilt 0.5Nz$/ perc díjért tudjuk hívni, ami szerintem roppant olcsó. Internet nekünk 10GB letöltésig kb 100 Nz$ / hó, villanyszámla kb 300 Nz$ / hó fűtési szezonban( mi klímával fűtünk), Tv díj programtól függ, nekünk 80 Nz$/ hó. A kaja és az aktuális bevásárlások, cigi kávé stb átlagban kb 100Nz$ / nap ( ebből a cigi rettentően drága 13 Nz$/ doboz).

Az elején a letelepedéshez szükséges okmányok ügyintézések, engedélyek , orvosi vizsgálatok ára nem elhanyagolható! Semmiképpen nem szabad csak a rezsire és a megélhetésre hagyatkozni a számolásnál, mert a fenti dolgok nem olcsók!

Ne mindegy, hányan vagytok, milyen típusú engedély kell, hányféle okmányt kell hitelesíttetni, hány éves a gyerek, ha van, stb.

Szóval még nem értünk a végére a kiadásoknak, nem tudjuk, hol fog megállni a dolog:)

A pénz szerintem 3 fős csalad esetén, ha nincs előre munkájuk akkor min 20.000 Euro, de abból nincs dőzsölés és nagyon el kell kezdeni hajtani a munkát.Talán csak annyit csinálnék máskép, hogy nem kötelezném el magam egy város mellett, hanem az állástól tenném függővé, hogy hol telepedjek le. Az én szakmámban sokkal több lehetőségem lenne északabbra, mint itt Dunedin környékén. Persze ez nem garancia arra, hogy ott előbb lenne állásom...

Ami hianyzik, az család és a barátok, Mo egyáltalán nem."


Beduin irta...

(2008.11.15.)

Az új és nyugodtabb élet reménye!

Kezdeném azzal, hogy 16 évesen ismertem meg Életem párját, akivel a mai napig boldog házasságban élünk. Most egyelőre még külön...
Pár évvel később jöttek a lányaink két év különbséggel. Ennek már tizenhat éve. Már akkor megfogalmazódott bennünk, hogy el onnan, csak még a pontos uti célt nem tudtuk. Úgy mint minden más szorgalmas magyar hangya, mi is beálltunk a sorba és dolgoztunk látástól- vakulásig és igy feledésbe merült a váltás. Három évvel ezelőt egy barátom haza jött az Usa-ból a barátnőjével együtt, és nem találta a helyét. Akkor én egy pillanatban mondtam nekik, hogy miért nem próbálják meg Új Zélandot? Felcsillant a szemük, hogy miért ne hiszen már jól beszélték a nyelvet és mindketten kaland vágyóak voltak. Ekkor maradt meg a név az agyamban ....Zéland
De teltek a napok, hónapok és nekünk egyenlőre csak az álmodozás maradt.
Ez év áprilisában a székesfehérvári Tesco áruház előtt találkoztunk egy barátunkkal, akivel hosszasan beszélgettünk. Általában ha két magyar nekiáll diskurálni, mindig politika a vége és a kilátástalan helyzet. Ennek a beszélgetésnek a végén döntöttük el, hogy megyünk!!
Kis tanakodás és keresgélés után találtuk ki, hogy Zéland a CÉL. Még aznap a neten találtunk egy magyar bevándorlási ügynököt akivel másnap már fel is vettük a kapcsolatot. Onnantól minden

lehetséges fórumot és szálat próbáltunk felkutatni, hogy elérjük a célunkat.
Mázlinkra ebbe a információ gyűjtögető időben otthon volt a bevándorlási ügynök és egy magyar család . Ilyen mázli, hogy egyszerre egy napon tudtunk találkozni az ügynökkel és a családdal. Ezek a beszélgetések tették fel az í-re a pontot, hogy megyünk.
Elkezdődött a szervezése a nagy váltásnak. Az első verzió az volt, hogy egyedül jövök ki és a család majd decemberben jön utánam.
Valószinű, hogy nem bírtam volna lelkileg a különlétet. Ezért úgy gondoltuk, hogy jöjjön ki a nagyobbik lányunk is, aki segítségemre lesz mert jól beszéli a nyelvet. Minden ide vágyónak javaslom, hogy nyomassa az angolt gőz erőből mert ide kevés a yes és a no, tapasztalatból mondom. Hiába hiányszakma az amivel kijössz, de itt nincsenek tekintettel arra , hogy te jól képzett szakember vagy rengeteg referenciával. Az a lényeg tudd az angolt és akkor befutó vagy!!
Amúgy az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Akitől a házat béreljük még leveleztünk vele és már akkor felajánlotta, hogy kijön elénk a reptérre. Sőt még be is vásárol nekünk csak mondjuk meg mit szeretünk.
Bár az itteni "kiwik-ben" megvan a hajlandóság a túl ígérgetés terén. Én személy szerint is rengeteg szóbeli segítséget kaptam már...
Az első két hét szinte észrevétlenül repült el mert csak jártuk a szebbnél szebb helyeket, ami itt kífogyhatatlan. Az üzemagy költség itt röhejes mert a benzin 1.8 dollár a gázolaj 1.3 dollár. Itt mindenki autózik és rengeteget mennek.
Még otthon felvettük a kapcsolatot egy itt élő magyar autószerelővel akit, valamelyik blogban találtunk és ő ajánlotta az egyik haverját, akinek volt egy isuzu bighorn-ja, aki szintén magyar és szintén autószerelő. Tőle sikerült megvennem azt a bizonyos isuzut.
De nagyon oda kell figyelni autóvételnél, mert a helyiek sajna hajlamosak nem törödni a verdájuk állapotával! Ja és nem kötnek biztosítást, mert nem kötelező. Amúgy az autóárak itt bőven az európai árak alatt vannak.

Még az autószerelőnél voltunk, amikor említette, hogy van egy ismerőse, aki asztalos.
Harmadik hét után, gondoltam már pihentem eleget jólenne már valami munka után nézni. Elküldtem a CV-met 15-20 helyre, de kb. abból kettő jelzett vissza és azonnal azzal kezdték, hogy: hogy állok az angollal? Mivel a beszélgetés során rájöttek, hogy még van mit tanulnom, tovább nem is erőltették a felvételt. Engem személy szerint lelkileg nagyon megviselt a kudarc, hogy alig jelenztek vissza. Munkakeresőknek ajánlom, ha tudja minden céghez személyesen menjen el mert itt még arra is lusták, hogy egy e-mailra válaszoljanak. Mázlinkra itt ahol élünk az egyik High school nál hirdettek bevándorlóknak nyelvtanfolyamot nagyon kedvező áron. A heti 3x3 óra 8héten keresztűl mind összesen 133 dollár volt, ami magyar viszonylatban is nagyon ólcsonak számít. Mivel volt mit csiszolnom illetve tanulnom az angolon és kedvező volt az ára, ezért beiratkoztunk a lányommal.
Neki már azért jóval egyszerüb dolga volt mert Ő gyerekkorától ezt tanulta és szinte röhögött rajtam, hogy én hogy szenvedek.
De lassan belelendültem és kezdem érteni, és már bármikor szóba elegyedek bárkivel, na jó nem atomfizikáról:)
Az angoltanárunk látta, hogy mennyit szenvedek a munkakereséssel, ezert felajánlotta a segítségét. Közben itt nálam szerveztem egy kisseb sütős partit, amire eljött az ismerős magyar asztalos is. Említette, hogy a másodmunkahelyén lehet, hogy van felvétel. Nagyon megörültem neki, mert gondoltam egy benfentes ajánlása azért az plusz pont a felvételizőnek.
Telt mult az idő, mi rendszeresen jártunk angolra és egyik alkalommal délelőtt szólt a tanárnőnk, hogy mehetek az ismerős asztalosához elbeszélgetésre és proba munkára. Azonnal igent mondtam mivel egyenlőre más kilátást nem volt. Nagy boldogan mentünk délután haza.
Gondoltam a nagy örömömet megosztom az autószerelő haverral, mire mondta jó lenne ha felhívnám a közös asztalos ismerősünket mert úgy tudja,hogy eljárt az ügyemben a cégénél és mennem kell riportra. Azonnal hívtam is és mondta, hogy aznap kéne mennem riportra mikor a másikra. Nem tudtam melyik ujjam harapjam meg, bár az utóbbi biztosabbnak tűnt a hátszél miatt. Így még este felhívtuk a tanárnőt és lemondtuk az ő általa szervezett interjút.
Másnap reggel nagy stresszel mentem felvételre, pedig sokat készültem rá. 37 évesen féltem, pedig tudtam, hogy a szakma csinja binja a kezemben van. Egész úton magamban mondtam a megtanult leckét, hogy ne érjen meglepetés.
Mikor a műhelyhez értem, már a torkomba dobogott a szívem és remegő lábbal mentem fel a lépcsőn az irodába. Az irodába bementem és két fickó pont nézett egy rajzot. Bemutatkoztam és elmondtam miért is jöttem mire az egyik mondta, hogy ő a cégvezetője. Addigra olyan pánik volt rajtam, hogy a megtanult dumának csak egy részét hadartam el kisebb magyar szóberakásokkal. A főnők meg csak állt és halgatta a sületlenségemet. A végén kezébe nyomtam a CV-met és a névjegykártyámat hátha, még így is van esélyem, pedig rá volt írva az arcára a válasza...
Másnap a tanárnőnek panaszkodtam az előző nap bénázását, mire mondta, hogy az ő asztalos ismerőse meg megsértődött és nem ér rá később velem foglalkozni. Amúgy is folyamatosan dolgozik bennem a honvágy és akkor még ,hogy nincs munka, tiszta őrület.
Gondoltam, na bukott ez a mutatvány is, majd nekiálltunk újra cégeket keresni.
Egyik iskolai nap végén feldobtuk a kérdést a tanárnőnek, hogy mi lenne ha hazafele menet beugranánk együtt az asztalos ismerőséhez. Azonnal azt mondta miért ne? Mikor oda értünk pont jött ki a műhelyből és rögtön a tárgyra tértünk. Kis eszmecsere után már mondta is, hogy hétfőn találkozunk a műhelyben. Szerintem az volt életem egyik leghosszabb hétvégéje, ami nem akart elmenni.
Hétfő reggel teljes lázban égtem már, hogy oda érjek a leendő melóhelyemre és neki tudjak állni bizonyítani rátermetségemet.
Aznap folyamatos próbatételek elé állított Pl: új gépen való dolgozás, de ez sem jelentett különösebb gondot, mert kb. egy óra elteltével már magamtól állitgattam a masinát. Így ment két napig és már elkönyveltem magamban, hogy nem tudtak megfogni HURRÁ! Kedd délután a munkanap végeztével behívott magához és elkezdte, hogy felvenne de most mennek szabira meg jön a karácsony és így csak valószinü, hogy jővőre lesz belőle valami. Pedig már többször kérdezgetett az első napon, hogy mit és mennyit szeretnék és hogyan kell intézni a papírokat.Úgy búcsúztunk el, hogy majd jelentkezik. Gondoltam magamban, na még egy szívás, mire másnap reggel a tanárnő azzal fogadott, hogy a bevándorlási ügynökünk jelentkezzen a főnőknél és intézik a papírokat.
Mi a kezdetektől fogva úgy tartottuk, hogy kell a bevándorlási ügynök, mert tud segiteni, ha szukseges és tisztában van az itteni dolgokkal.
Tehát jöhet az új kihívás és a fizetés, hiszen itt sem adnak semmit ingyen, minden kemény dollárba kerül!!!


Ha már itt vagyok rátérek a piszkos anyagiakra ami meghatározhatja a sok ide vágyó kedvét az utazáshoz.

Repülőjegy két főre 700.000ft A nagyutazás.hu -nál vettük
Az iskolai bizonyítványok lefordítása 54.000ft
Az orvosi vizsgálatok 34.000ft
Össz 788.000ft ez csak az otthoni

Ház bérlése egy hétre 500 dollár
Autó bérlés egy hétre 460 dollár
Telefon egy hónapra 200 dollár bár én rengeteget beszéltem az otthoniakkal,de itt nagyon drága
Villanyszámla egy hónapra 190 dollár ez a nyári hónapokban csak ennyi
Nvelvtanfolyam 266 dollár
Autó vásárlás és biztositás 3200+200
Mi 6.000 Euróval jöttünk ki és hat hét alatt ment el.
Sajna nekünk egy kicsit drága házat sikerült kifognunk ,de pár hónap és odébb állunk egy másik bérleménybe.
Egy hónapra nem akarom leosztani,hogy mennyiből lehet itt élni mert mi még csak az elején vagyunk és még be kell állnia mindennek.
Remélem a számok nem szegték kedvét az ide vágyakozóknak.

Hat hét idegfeszítő időn vagyunk túl és lett vége mert megjött a munka!!!

Ui
Egy valami lényeges és el nem felejthető dologról még nem írtam ami a mai napig dolgozik bennem az a honvágy. Nem tudom meghatározni mit érez az ember ,de mindig valami hiányzik és csillapíthatatlan!!! Bennem hetente mutatkoznak az "elvonási "tünetek néha erősebb néha gyengébb és hülyeségek jutottak eszembe mint pl de jó lenne otthon felkelni valamint tipikus magyar ételek ízei.
Egy normális magyar kaját még nem sikerült csinálnom mert mások az alapanyagok és a fűszerek.
Apróságnak tűnő dolgok mint pl. az a szar Tescós meleg kenyér amivel másnap agyon lehet dobni a lovat. Apróságok, de még is...
Még mai napig eszembe jutnak a Szüleim kisírt szemeik és bánatos arcuk, ahogy elbúcsúztunk és elengedtek a Föld túloldalára
az új élet reményében.

Apollo irta...

(2008.12.01)

Igy kezdődött....

2006-ban végre eldöntöttük a Párommal, hogy ideje kicsit Magyarországon kivül, angol nyelvterületen élni. Angliába nem akartunk menni. Ő USA-párti volt én oda nem szerettem volna menni, meg a papirok megszerzése is nehézkes. Ezeken kivül még Ausztrália és Új-Zéland jött szóba, ezek közül is az utóbbi, mivel egyrészt jobban vonzott, másrészt könnyebbnek tűnt a papirok megszerzése. Közben Párom volt szaktársa, aki már évek óta kinn lakik, küldözgette nekünk a szép képeket és élménybeszámolókat, ami megerősitett bennünket abban, hogy jól döntöttünk.

Mivel egyik ismerősünket pont kijövetelünk előtt pár hónappal küldték haza (nem sikerült megszereznie a vizumot) ezért úgy döntöttünk, hogy ügynükségen keresztül jövünk ki. A Bron-Y-Aur volt az egyedüli akkor, aki Új-Zélandra vállalt kiközvetitést. Mindössze az iskolából kellett egy angol nyelvű iskolalátogatási papir meg jó sok pénz az ügynökségnek és el is kezdtek keresni „gyakorlati” helyet nekünk. Senkinek nem ajánlom ezt az ügynökséget. Nagyon sokat kértek és hiába vannak kapcsolatban itteni szervekkel, mégis nagyon nehezen ment minden és rengeteget hibáztak. Természetesen csak valami hotelos állást kaptunk, de legalább megvolt minden papirunk és a munkahelyünk is, mire ideértünk, igy a határon se kérdeztek sok mindent.

Az Aerovivánál váltottunk jegyet. Nagyon segitőkészek voltak. A Cathay Pacific nevű légitársaságnál foglaltak helyet, ahol még kedvezményt is kaptunk, mivel rendelkeztünk nemzetközi diákigazolvánnyal. A légitársasággal kapcsolatban nagyon jók a tapasztalataink. Igaz, az ülések mintha ázsiai emberekre lennének méretezve (olyan szűkös a hely), de a szerviz kitűnő volt. (Azóta már voltam otthon és sajnos a Lufthansát sikerült kifognom, amivel fele annyira se voltam megelégedve.)

A Bron-Y-Aur hibája miatt indulas elott egy nappal el kellett halasztani az utazást, de akkor még a Cathaynél ingyen és gyorsan át tudták rakni a jegyeinket későbbre. (Végül 2006 szeptemberében nekiindultunk a nagy útnak.)

Az első napok/hónapok nagyon nehezen mentek. Nem tudtuk, hol lehet olcsón vásárolni vagy hogy egyáltalán hol keressünk lakást és minél hamarabb új állást. (Nekünk nagyon könnyen módositották a vizumunk akár hosszabbitásról, akár új állásról volt szó.) Hiányoztak az otthoniak (család, barátok) és többször megfordult bennünk, h jó ötlet volt-e feladni az otthon biztonságát. Igy utólag azt mondom, hogy igen. Aki érzi, hogy mennie kell, az menjen, különben később mindig benne lesz a „mi lett volna, ha...” érzés. Persze még most is sokszor rámtőr a honvágy, de leginkább a rokonok és barátok meg a régi épületek (kultúra) iránt.

Nagy lelkesedésünkben, hogy milyen olcsók itt a kocsik, vettünk egyet gyorsan, csakhogy azt se néztük, milyen nagy a motorja. Persze hamar kiderült, hogy túl sokat eszik, igy rövidesen lecseréltük. Mivel itt nagyon egyszerű a kocsi adás- és vétel, ezért ez a dolog hamar ment. Amúgy a benzin sokkal olcsóbb, mint otthon, de azért akkor se mindegy, mennyit fogyaszt a kocsi, főleg, hogy annyit megyünk vele – mivel próbáljuk Új-Zéland minden szegletét bejárni.

Lakással nem voltunk ilyen szerencsések. Első telünket egy faszerkezetes házban töltöttük. Hiába fűtöttönk, az ablakok és ajtók alatti résen egyből kiment a meleg. Hamarosan már csak ágymelegitőt használtunk, mert akkor a takaró legalább megfogta a hőt. Persze igy is egész télen meg voltunk fázva. Ráadásul olyan nyirkos volt minden, hogy a falakról folyt a viz és hamarosan minden penészes lett. Ez ismét jó kis lecke volt. Be is szereztünk egy párátlanitót – ezt mindenkinek ajánlom. A lakás már attól sokkal melegebb, ha csak a párátlanitó megy.

Egy évre terveztük a kijövetelt, de amint eldöntöttük, hogy legalább még egy évet maradunk, elkezdtünk másik lakást nézni. Téglalakás, sokkal melegebb és tartja is a hőt. Igy a nyári hónapokban az áramszámla 70 dollár körül van, a téliben pedig 130-150 között mozog.

1.5 szobás a lakás, nagy nappalival, saját kerttel, a belvárostól 10 percre havi 300 dollárért.

Az ételek szerintem már olcsóbbak, mint otthon, csak ki kell tapasztalni, hogy mit hol kell venni. Pl csirkemell vagy –máj talán a kinainál a legolcsóbb. Zoldség és gyümölcs a piacon vagy pl hozzánk épp egy indiai-féle zöldséges van közel nagyon jó árakkal és jó minőségű áruval. Azért hetente 120-150 dollár a bevásárlásra kettőnknek elmegy. (Ebbe az ételeken kivül a mosó- és tisztitószerek és egyebek is benne vannak.)

Szerencsére mostanra azért sikerült rájönnünk, hol tudunk a hazai izvilágnak megfelelő ételeket és fűszereket kapni, valamint olyan apróságok, mint például melyik kenyér ize hasonlit leginkább az otthonira stb.)

Az álláskeresés se ment egyszerűen. Szinte minden hirdetés mögött egy közvetitő cég áll. Az angol tudás nagyon kell. Irodai munkát (pénzügyi területen) sokáig nem találtam, mivel mindenki azt mondta, hogy kellene a letelepedési egy ilyen munkához. Nem értettem a miértjét, de valaki elmagyarázta, hogy attól félnek a munkáltatók, hogy betanitanak valakit és az illető pár hónap után el is hagyja a céget. (Sokan jönnek ugyanis fél- illetve egy évre mindössze.)

Szerintem ha valaki kitartó, akkor egész jó munkákat lehet kifogni. Ha pedig az angol is jól megy, akkor nagyon meg tudják becsülni az embert, mivel szerintem a magyarok sokkal okosabbak, mint az itteniek – persze ez csak általánositás.

Az interjúk sok félék lehetnek. Mikor munkát kerestem, szinte mindig közvetitő cégekhez kerültem előszőr interjúra. Mikor ennél a cégnél interjúztam, akkor szinte semmit se kérdezett a főnököm (még most, 1,5 év után is ő a főnököm). Kiderült, hogy a lánya ugyan abban a hotelben dolgozott, ahol én, igy előre informálódott rólam.

Nagyon fontos, hogy az önéletrajzokban feltüntessük a referenciákat!

Az emberek nagyon kedvesek! Bármelyik boltba bemegyünk, segitőkészek. (Ez igazából akkor tünt fel, mikor haza mentem.) Viszont a kedvesség mögött semmi más nincs. Nem barátkoznak igazán és megtartják a kellő távolságot. Robotokhoz tudnám hasonlitani őket. Kedvesek, mert arra vannak programozva, de közben ridegek. Szerencsére (vagy nem) ezek a tapasztalatok inkább Aucklandben értek. Bármerre voltunk kirándulni, ott az emberek a semmi közepén is udvariasan szóba álltak velünk és hosszas és érdeklődő beszélgetéseket kezdtek.

Hamarosan remélhetőleg a kutyusom is kijöhet. Mivel nagyon félnek a különböző betegségektől, virusoktól stb., ezért ha megérkezik, akkor egy hónap karanténba kell lennie. (De még mindig jobban jár, mint a Dél-Afrikából érkező állatok, nekik a karantén ugyanis minimum 4 hónap.) A karanténok nagyon jól fel vannak szerelve és specialisták foglalkoznak a kutyákkal. Aucklandben 2 karanténról tudok, ami kutyákkal (is) foglalkozik: http://www.qualifiedpet.co.nz/ és http://www.pethavenkennels.co.nz/ .

Indulás előtt 180 nappal el kell végeztetni egy veszettségi vértesztet (nem tudom a magyar nevét). A vért, mikor leveszik, addigra a kutyának lennie kell egy veszettség elleni védőoltásnak, ami egy évnél nem régebbi, illetve mikrochippel is rendelkeznie kell, tehát érdemes jó előre tervezni! Az oltások és vizsgálatok, valamint az egész procedúra leirását itt lehet megtalálni: http://www.biosecurity.govt.nz/imports/animals/standards/domaniic.spe.htm

Az állat szállitásáról annyit, hogy a legolcsóbb, amit találtam (igy is csak az oda szállitás 600eFt körül van egy közepes méretű kutyánál) az az Airmax Cargo Budapest Kft ajánlata. /Berzéti Tibor (tibor@airmaxcargo.com) /

Érdemes előtte megmérni a kutyát és a kész adatokkal felkeresni őket. Ezen az oldalon lehet megnézni, hogy kell megadni ebünk méretét:

http://www.baworldcargo.com/products/How%20to%20measure%20your%20dog.pdf

Még az esetleges rosszindulatú kommentek előtt had jegyezzem meg, hogy nagyon szeretem a kutyám és épp ezért hozatom ki!

Pár szó a letelepedési intézéséről (Páromtól, mivel ő intézi az egészet).

Ha valaki a letelepedesre adja a fejet, annak ket lehetosege van. Egy, hogy ugynokon keresztul csinalja, ketto, hogy sajat maga. Mivel nincs nincs hianyszakmank, ezert ugy dontottunk, hogy az a biztos, ha ugynokkel vagunk neki, de nagyon fontos, hogy olyan ugynokot valasszunk, akiben megbizunk, es akinek van is tapasztalata. Sajnos mi nem jartunk jol az első bevandorlasi ugynokkel, ugy ereztuk, hogy nem kello odafigyelessel es tudassal intezi az ugyunket, de hangsulyozom, hogy ez csak a mi velemenyunk. Ezek utan egy kiwi ugynok mellett dontottunk, aki mar jobb munkat vegzett, de o vele sem vagyunk maradektalanul megelegedve. (Tipikus kiwi leven nagyon lassu.) Az en velemenyem az, hogy, aki csak teheti, csinalja egyedul a letelepedesit.

Hogy mennyi ido alatt lehet megszerezni, azt nehez megmondani. Nekunk az elokeszuletek is sokaig tartottak, mert munkat kellett valtanom, hogy egyaltalan tudjak jelentkezni. Az diplomam honositasa sem maradhatott ki az NZQA-nal, ami ugyan csak par het volt, de rendesen megkertek az arat ($636/fo). Utana jon a jelentkezest megelozo Expression of Interest ($400/par), amikor eldontik, hogy jeletkezhetsz-e vagy sem. (Itt jon a kepbe a hires pontrendszer, ami azt jelenti, hogy ha elegendo pontot gyujtesz ossze, akkor jelentkezhetsz…) Valtozo, hogy meddig pepecselnek a papirokkal, valakinek egy het, nekunk olyan ket es fel honap volt, mert minden apro reszletet leellenoriztek, de remelhetoleg, ezzel idot sporolunk a vegen. Orvosi papirok $310/fo. Csak mindezek utan jol a tenyleges jelentkezes, Invitation for Application ($1,400/par), amit ha egyszer beadtal, olyan 6-9 honap alatt megjon a papir, ha az Egiek is ugy akarjak. Egyebkent az Auckland region kivul ez is gyorsabban megy… Vegul meg egy dij, amit a valtozatossag kedveert Migrant Leavy-nek hivnak, ha jol emlekszem, $350/fo.

Már két éve és néhány hónapja kinn vagyunk. Az ország nagyon szép, de a már emlitett honvágy még mindig elő- előjön. Hiányoznak az emberek és az, hogy otthon sokkal könnyebb volt igaz barátokra lelni. Viszont az ország gyönyörű és mindig van mit csinálni és hova menni és tiszta a levegő és egészséges életet lehet élni itt.

Ha most haza mennék, lehet, hogy jobban hiányozna Új-Zéland, mint ahogy most hiányzik Magyarország.