Kezdjük az elején, hogy könnyebben átlátható legyen.
2007-ben miután visszajöttem az USA-ból hamar arra az elhatározásra jutottam, jobban mondva jutottunk, hogy kis hazánkban sajnos nem lehet úgy érvényesülni és élni, ahogy azt mi szeretnénk, ezért hát, menni kell. Azért esett a választás Új-Zélandra, mert a táj szépsége és a mindentől való távolság egyszerűen magával ragadott. Ha még nem is jönne be, be akkor is egy szép helyen jártunk, gondoltuk, és milyen igaz! Mellesleg párom egyik rokona már pár éve itt él, és csodálatos dolgokat mesélt mindenről, mondhatni tökéletesnek írta le az itteni világot.
Szóval az elhatározás megvolt, és ezt tettek követték. Megpróbáltunk némi pénzt még összespórolni, hogy a kimenetellel ne legyenek gondok, de főleg azért, hogy ha az első három hónapban nem kapnánk munkát, legyen miből fenntartani magunkat. Otthon nehezen ment, de összejött. 4 hónap múlva már a hobbytok földjét jártuk.
Otthon még a hivatalos okmányainkat lefordítattuk az egyetlen helyen ahol hitelesített fordítást készítenek. Nem volt olcsó, de ahogy tudom meg így is olcsóbb, mint itt (laponként $50). Páromnak nem intéztünk nemzetközi jogosítványt, hiszen a magyar egy évig itt is használható. Kötöttünk biztosítást is magunkra, bar ezzel csak 60 napig vagyunk biztosítva külföldön, de jobb, mint a semmi. Nem emlékszünk már mennyibe került, de nem volt jelentős az ára. Egészségesen indultunk útnak, csak így lehet, itt a fogorvos pl. egy vagyon, és az itt maradáshoz amúgy is orvosi vizsgálatok kellettek.
Nem volt már nehéz elszakadni otthonról, páromnak sem; köszönhetően a lelki felkészítésemnek. Különben is mindig az első lépés a legnehezebb, aztán már a kíváncsiság hajtja az embert.
Úgy búcsúztunk otthon, hogy nem tudjuk, mikor látjuk egymást legközelebb. Körülbelül egy évre saccoltuk, mert oda-vissza jegy nélkül nem engednek be az országba.
A repülőjegyet már időben lefoglaltuk, de szinte azonnal ki is fizettük. Egy kecskeméti repjegy ügyintézőtől vettük a jegyeket. A választásunk, amit az ár alaposan befolyásolt a Korean Air-re esett. Párizs és Soul között egy nagyon fejlett és méretes géppel utaztunk (LCD tv mindenhol, filmek, zenék, játékok, javarészt ingyen). A kiszolgálás tökéletes volt, egy szavunk sem lehet rá, még a kaja is ízlett, pedig instant repcsi kaja volt! Soul es Auckland között láttuk a napfelkeltét az óceán felett, a felhők között kibukkanó kis szigeteket… szép volt es jó időnk is volt. Pár légörvény az egyenlítő környékén, de ez volt a max.
Rémhíreket hallottunk az aucklandi repülőtéren dolgozó pecsételősökröl. Előre megbeszéltük mit fogunk mondani, a kis storynkat már régen kitaláltuk és bíztunk a sikerben. Sima ügy volt :).
Storynk: párom most végzett a főiskolán (2007) ami igaz is, és minden álma az volt, hogy eljöjjön Zélandra és most ezt kapja tőlem ajándékba. Kirándulásunkat északon kezdjük, és szépen megyünk lefelé délre… na, itt szakítottak félre két nagy pecsét lenyomásával. Visszaadta a papírjainkat (vissza jegy, bankszámlakivonat, egyéb papírok) es mehettünk a második felvonásra.
Tatyóvizsgálat:
Pár kérdés és egy űrlap kitöltése után már mehettem is tovább. Párom nem volt szerencsés, őt kipakoltatták, mindent átnéztek, de természetesen minden rendben volt, csak időigényes. Azt, hogy kinek nyittatják, ki a bőröndjét szerintem szúrópróba szerint csinálják.
És ennyi, és már itt is voltunk.
Pár napot a másik felem rokonánál töltöttünk, de szerencsére hamar tovább tudtunk menni egy külön álló albiba. Szerintem a mai napig sokkal nagyobb a kínálat, mint a kereslet az ingatlanpiacon, igaz olyat találni, ami jól is néz ki és az ára is elfogadható ($300 alatt) nehéz. Problémák itt az albikkal a vékony fal, a penészesedés, és az igénytelen összecsapott munka, csótányok. Nekünk a legtöbben azt mondták, mindegy mit csinálunk Zélandon mindenkinek penészedik a fala… NEM IGAZ!
Nekünk sikerült szerencsére jó albit találnunk, minimális hibákkal! Semmi nem volt benne pár konyhai dolgon (hűtő, mikró) és a mosógépen kívül. Idővel szépen mindent beszereztünk. Aucklandben heti $300ert külön álló házrész, fürdőszoba, mosószoba, WC, háló, nappali, konyha, vidéken persze ez jóval olcsóbb. Mi voltunk az első lakók, akik idejöttünk a felújítás után. Fél éves szerződés, 2 heti kaukció es 2 hét előre fizetés után már költözhettünk is.
Nehéz olyan albérletet találni, ami minőségileg megfelel az európai “követelményeknek”, már, mint, Ízlések és pofonok.
A lakás berendezése nem ment egyből, a problémákról később beszélek. Egy nap azzal ment el, hogy körbementünk az ÖSSZES nagy áruházakban es felírtuk mi mennyibe kerül (mármint ami a listánkon volt) es másnap egy nap a vásárlással ment el, hogy megvegyük az alap felszereléseket, amiben még nagyon sok minden nincsen benne. Mi az első időkben különösen meg gondoltuk, hogy mire költünk, mert nem tudhattuk előre, hogy mikor kapunk munkát.
Autó:
Aki szereti a kocsikat, jól jár Zélanddal! Olcsó es nagyon egyszerű átírni, eladni, venni. Viszont ha sérülésmenteset akarsz találni, akkor nem, lesz olcsó! Sajnos az emberek itt nem tudnak vezetni, nem egy alkalom volt, mikor a kamionos, akik napi 8-10 órában vezetnek jobbra index után balra ment, vagy az útszéli házból minden gondolkodás nélkül kikanyarodnak az útra, körülnézést elfelejtve, majd téged hibáztatnak, ha netán integetsz neki… Szerencsétlenségünkre miután elköltöztünk az új helyre érkezésünk után a második éjszaka ellopták a kocsinkat… Nem volt valami jó élmény. Idővel meglett, csak hát szépen kellett fizetni érte, hogy visszakapjuk es a feltörési szerviz is ezután jött. ..
Megérkezés után egy zöld ország fogadott minket. Már a reptérről láttuk, hogy itt tényleg a zöld az uralkodó szín :) Bárányok es tehenek az autópálya mellett a legnagyobb városban. Az emberek kedvesek voltak, nem rohantak és csak úgy bámultunk kifelé a kocsiból. Olyan volt, mint egy varázslat, minden új és ezt egyszerre be sem tudja fogadni az agy. Legalább is a miénknek nem sikerült. Kellett pár nap, hogy letisztázódjanak a dolgok. Plusz az átállás az időeltolódások miatt is jó pár napig érezhető volt, mintha nem aludtuk volna ki magunkat napokig…
Aztán teltek múltak a hetek, és lassan belerázódtunk mi is a mindennapi életbe. Rengeteg új dolog ért minket, és ér a mai napig, valaki ezt megszokja, tudja kezelni, és beletörődik, nyugtatgatja saját magát, és másokat, hogy otthon is ugyan ez a helyzet, és vannak, akik nem törődnek bele a dolgokba. Ilyenek vagyunk mi is, akarom írni az utóbbiak.
Több évvel a kezdet után már kicsit más véleményen vagyunk, gondolom ezt is megírom, hiszen ez jobban megmutatja a valós képet, mint az első napok varázsmeséje.
Valahogy azt tapasztaltuk az itt élő honfitársainkról, hogy szeretnek kicsit elferdített, tökéletes képet festeni az itteni életről, azzal például miért nem dicsekszik senki, hogy amennyien ide vándorolnak egy évben, majdnem annyi %ban el is hagyják az országot?
Sehol nem tökéletes az élet, de mi valahogy az ittenit nem igazán tudjuk megszokni. Túl elszigetelt ez a külvilágtól és ezzel sajnos állandóan szembetaláljuk magunkat. Új-Zéland egy lelassult társadalom, ez sajnos bizonyított tény, rengeteg kultúra és nemzetiség keveredik itt. Ez a nyelven is érezhető, a Zélandi angol olyan, mint pl. a szegedi tájszólás otthon.
Mikor a tv-ben a bűnözésről van szó akkor az esetek 98%ban mauriról vagy szigeti-ről (a környező szigetekről bevándorolt emberekről) van szó.
Nyugodtság: igen, nyugodtak, olyan egyszerűek, jobban mondva elfogadják, ami történt, de változtatni nem nagyon akarnak rajta. Egy példa: kiwi barátunk megrendel egy csésze kv-t, majd a felszolgáló nem azt hozza, amit kér. Semmi reklamálás, meghökkenés, megissza, miközben tudja, hogy nem azt kapta, amit kért.
Lelassultság: senki nem siet sehova, és mindenki késik mindenhonnan.
Persze ez így nem hallatszik rossznak, de amikor 3 hetet vársz, hogy bekössék a telefonodat, pedig egy héten belül ígérték, na, ez nem olyan kellemes. Vagy amikor sietnél a bevásárlással, de előtted össze-vissza tologatják, a bevásárló kocsikat, mert csak bámészkodnak, és azt sem tudják, merre menjenek, na, ez nagyon idegesítő tud lenni, főleg 8-10 óra munka után.
Persze itt az átlagember 7-8 órát dolgozik, ezért szokták azt mondani, hogy könnyű itt üzletet csinálni, persze nem szabad elfelejteni, hogy a magyar mentalitás feltétlenül elengedhetetlen hozzá. :D
Öltözködés, kinézet, ismerkedés: sajnos nagyon kevés igényes embert látni egész Aucklandra kivetítve. A legtöbben csak magukra dobnak valamit és kész. Igaziból itt nincsen kialakult stílus, és divat, mert minden nemzetiségű más stílusban öltözik. Főleg az ázsiai népek (kínai, indiai stb.)
Tehát tök mindegy mit veszel magadra, senkit nem fog érdekelni. :D
Ismerkedés: kicsit nehézkes, a legkedvesebbek itt a külföldiek, mert valószínű nem sok ismerősük van. De az átlag kiwi nem nagyon szereti kicserélni a telefonszámát a másikkal, vagy felhozni egy legközelebbi találkozó összehozását. Főleg nem egy külföldivel.
Márkás ruhákat amúgy itt is lehet kapni, igaz szerintem az áruk szinte ugyan ott van, mint otthon.
Szépségszolgáltatás nagyon, nagyon drága, fodrász, műköröm. Kozmetikát és szoláriumot csak elvétve lehet találni. Itt valahogy az embereket nem érdekli ez annyira, nincs elterjedve, nincsen rá igény, így a színvonala igen mínuszban van.
Kicsit visszatérek az angolra, mert fontosnak tartom:
Milyen angollal induljak el? – gondolom, ez szinte mindenkiben felmerül. Tapasztalat alapján az az angol a jó, amivel normálisan tudsz kommunikálni, mind a munkahelyeden, mind az élet minden más területén. Sok a bevándorló (mint már említettem) és sokan törik is az angolt, viszont kevés az olyan
kiwi, aki rászánja az időt, hogy megértsen, inkább csak bólogatnak egyet és ezzel el van intézve. Ha nem tudod ezt a szintet, akkor szánj rá időt és pénzt, tanuld meg és utána gyere ide. Jobban jársz, ha megkíméled magad egy nagy pofontól.
Pénz:
Na vajon mennyi kell?- sajnos ez is azokhoz a dolgokhoz tartozik, amiből sosem elég :D. Ketten vagyunk, így ha számolsz, akkor így számolj. Az indulási költségeket mar leírtam, nézzük az életet Zélandon. Egy odafigyelt költségvetéssel, amiben átgondolt bevásárlás és szórakozás is benne van, nekünk heti $150-$200 környékén van benzinnel (ha nem megyünk kirándulni) + a rent ami $300. Szóval kb. heti $500 nekünk.
Munkakeresés:
-ANGOL, ANGOL, ANGOL!!!! Angol nélkül NE gyere ki, csak ha kirándulni akarsz, és fent tudod tartani magad, míg megtanulsz angolul. Bar ezt az EU-n belül olcsóbban is megoldhatod.
Bútorasztalos az egyik szakmám, a páromé pedig kertészmérnök. Mind a kettő fent van a hiányszakmák között. Gondoltuk könnyű lesz… Nem egészen. Előre lebeszéltem pár interjút még otthonról, végül az első két hétben 7 interjún mentem keresztül és mind sikeres volt. Aztán egy kis céget választottam, amit az óta sem bántam meg. A mai napig ott dolgozok. Idáig szerencsém volt, de a work permit- tel nagyon megszívtam. 10 hetet ültek a papírokon, mert egy orvos úgy gondolta, hogy a tüdőmmel van valami gond. Végül 2 specialista és egy wellingtoni orvos után megkaptam a papírt, hogy semmi bajom nincsen.
Párom kevésbé volt ilyen szerencsés. Neki a nyelvtudása nem volt annyira jó, mint az enyém, de azért alapfokon ő is beszélt, így a munkakeresés is nehezebben ment. De a legfőbb probléma a munkatapasztalat hiánya volt. Egyszerűen ez nélkül lehetetlenség volt találni bármit is. Pedig ha 200 C. V.-t nem küldtünk szét és vittünk el személyesen, akkor egyet sem, és ha 50 interjúra nem ment el, akkor egyre sem. Ígéretek azok voltak dögivel, de semmi más. Akkor még nem tudtuk, hogy nagyszájúnak lenni, és szépeket mondani itt természetes.
Aztán a végén már bármi megfelelt (pincér, eladó, takarító) de valahogy semmi. Aztán így lett a kertészmérnökből tapasztalt nanny (hasonló, mint a babysitter ). Közel fél év után kapott olyan munkát, ami után ki is fizették. Nem is akár hogyan (jól), közel nem pincérnői órabért keresnek itt a nannyk. Persze referencia ehhez a munkához is kötelező. Azóta sem sikerült elhelyezkednie az eredeti szakmájában. Diploma ide vagy oda, sajnos a nanny munka maradt, pedig már az angol is problémamentesen megy. Igaz már jó ideje nem is keresünk másik állást, mert közös megegyezéssel, tökéletes egyetértésben úgy döntöttük ez a hely nem az a hely ahol hosszú távon élni szeretnénk.
Így az Új-Zélandi kalandunk hamarosan a végéhez közeleg már, hetek vannak csak hátra.
Új-Zéland egy csodálatos hely, gyönyörű természeti adottsággal, itt minden megtalálható, óceán és tenger, vízesések és gleccserek, gejzírek és vulkánok, különleges állatok és növények stb.-fantasztikus nyaralás szempontjából… és ennyi… de itt élni közel sem ennyire tökéletes.
Mindent összevetve jól éreztük itt magunkat, rengeteg élménnyel és élettapasztalattal lettünk itt gazdagabbak, és ennek köszönhetően, kialakult bennünk egy életkép arról, hogy hogyan szeretnénk élni a jövőben, ami elképzelhetetlen, és megvalósíthatatlan itt, a világ végén.
